Holnap kongi, igen. És ez azt jelenti, hogy újra meet-em lesz a Fehérnagypapával. Esaydájdáj, Wiippy!
Ha csak az a lekvárseggű Magdi néni el nem rontja a jó napomat. Remélem nem fog megint ovódásnak csúfolni. Pláne, hogy most már leérettségiztem. ezt a hangot akkor sem érdemlem meg. Arról nem is beszélve, hogy már számítógép-szerelő és karbantartónak tanulok tovább. És már dolgozom is méghozzá hivatalosan, még ha olyan gány is a munkahely, akkor is. Nem tudom mit csináljak. Ha megint beszólna esküszöm megkarmolom. Mert megérdemli. Az a nyomoronc szülinapi-torta-gyáros.
És ha minden jól megy ismét kapok majd zsebpénzt, én legalábbis számítok rája.
Na, ma is DDR-eztem 1 kicsit. :D Ettől mindig bepörgök. Főleg az énekléstől. XD
Novellákat is milyen rég írtam már. lassan itt az ideje. Olyan szépeket olvastam most is.
Nézegettem lolis blogokat. Olyan szépek azok a göncök. Komcse beléjük szerettem. Csak azt nem tudom melyik állna jól nekem. És ha összekeverném a Jrock és a Lolita stílust? Hú, akkor mi lenne?!
Ami a halottaknapját illeti, nekem mindennap az van, mert mindennap megemlékezek elhunyt szeretteimről. Főleg a Fehérnagymamára gondolok sokat. 4 éves korom óta nincs köztünk. Tőle kaptam a kópé-t, azóta is ő az alvótársam. Olyan, mintha a Fehérnagymamával aludnék. Nagyon sokat jelent ez nekem. Vajon büszke lenne rám, most, hogy leérettségiztem és már dolgozom is? Biztosan. Na és a Fehérnagypapa, aki még méndig él? Még ő sem gratulált nekem. pedig legalább ennyit elvártam volna tőle. Azt hittem ha leérettségizek, akkor végre komolyabban fog venni az a lekvárseggű akiről az előbb beszéltem/írtam. De csalódnom kellett. :( Rendszeresen megkeserítti az életemet. Állandóan. Nem tudom ezt elviselni, kibírni meg főleg nem. Ezért is viszek magammal érdeklődőket/érdeklődöt. Múltkor is amikor a második volt pasim volt az udvarlóm, még utána sem vett engem komolyan. Ráadásul az ajándékozásról meg úgy gondolkodik, hogy.: -Ennyi felesleges cuccot... -Na menyjen az Andrássy út 60-ba. Aki így gondolkodik az ajándékozásról. OMG! Jut eszembe, mit adjak holnap a Fehérnagypapának? Nincs 5letem. És már túl késő. Legfeljebb rajzolok nekije vmit.
Ami a halottaknapját illeti, nekem mindennap az van, mert mindennap megemlékezek elhunyt szeretteimről. Főleg a Fehérnagymamára gondolok sokat. 4 éves korom óta nincs köztünk. Tőle kaptam a kópé-t, azóta is ő az alvótársam. Olyan, mintha a Fehérnagymamával aludnék. Nagyon sokat jelent ez nekem. Vajon büszke lenne rám, most, hogy leérettségiztem és már dolgozom is? Biztosan. Na és a Fehérnagypapa, aki még méndig él? Még ő sem gratulált nekem. pedig legalább ennyit elvártam volna tőle. Azt hittem ha leérettségizek, akkor végre komolyabban fog venni az a lekvárseggű akiről az előbb beszéltem/írtam. De csalódnom kellett. :( Rendszeresen megkeserítti az életemet. Állandóan. Nem tudom ezt elviselni, kibírni meg főleg nem. Ezért is viszek magammal érdeklődőket/érdeklődöt. Múltkor is amikor a második volt pasim volt az udvarlóm, még utána sem vett engem komolyan. Ráadásul az ajándékozásról meg úgy gondolkodik, hogy.: -Ennyi felesleges cuccot... -Na menyjen az Andrássy út 60-ba. Aki így gondolkodik az ajándékozásról. OMG! Jut eszembe, mit adjak holnap a Fehérnagypapának? Nincs 5letem. És már túl késő. Legfeljebb rajzolok nekije vmit.
Nincsenek megjegyzések:
Új megjegyzések írására nincs lehetőség.