26. nap Egy fájdalmasan szép szám a Versailles-től

Ez a nóta olyan könnyfakasztó.

Még ha az ember lánya nem is tudja, hogy kiről/miről szól a nóta, 

még akkor is ellepik a szemét a könnyek akarva akaratlanul.

Magyarul is.:

"Ha mégsem jön ki a nóta ritmusában akkor csiszolni kell még rajta"

(Szerenád)

Az éjszaka, ahol nem tudok aludni, elmegy
Látni akarlak
Félbeszakított, depressziós időszak
Az én dalom hosszú

Nincs gyanúsítás
A hosszú úton amin együtt végigmentünk
Hey... Megígértük egymásnak, ugye?

Nem számít milyen magas volt a fal, mit átszeltük
Miért nem vagy itt többé?
Látni akarlak

Így az én szívemnek
Minden problémás
Milyen messze menjek?
De többé már menni se tudok

Azért mert én láttalak álmomban
És ez az álom kegyetlenül el fog tűnni újra?
Igen, akár csak egy hullócsillag

A ragyogó fények eltűntek
Északon az éjszakai ég is sír
A lelkem már nem forrong
És az ajtó kinyílt

Ha mi egyszer újra találkozunk
Képes leszel látni?

Nem számít milyen magas volt a fal, mi idejöttünk
Köszönöm, most már aludhatsz
Azért mert már a saját utamat járom

Az álom amit láttam, visszatér a szívembe
Néhanapján biztosan felvezetődik a hajnal az éjszakai égből

Összetört szívem, összeáll a meleg mellkasomban
Ez így van rendben
Már tudok menni, és a messzemenő hangok behatolnak a sötétségbe.