Ez a nóta olyan könnyfakasztó.
Még ha az ember lánya nem is tudja, hogy kiről/miről szól a nóta,
még akkor is ellepik a szemét a könnyek akarva akaratlanul.
Magyarul is.:
(Szerenád)
Az éjszaka, ahol nem tudok aludni, elmegy
Látni akarlak
Félbeszakított, depressziós időszak
Az én dalom hosszú
Nincs gyanúsítás
A hosszú úton amin együtt végigmentünk
Hey... Megígértük egymásnak, ugye?
Nem számít milyen magas volt a fal, mit átszeltük
Miért nem vagy itt többé?
Látni akarlak
Így az én szívemnek
Minden problémás
Milyen messze menjek?
De többé már menni se tudok
Azért mert én láttalak álmomban
És ez az álom kegyetlenül el fog tűnni újra?
Igen, akár csak egy hullócsillag
A ragyogó fények eltűntek
Északon az éjszakai ég is sír
A lelkem már nem forrong
És az ajtó kinyílt
Ha mi egyszer újra találkozunk
Képes leszel látni?
Nem számít milyen magas volt a fal, mi idejöttünk
Köszönöm, most már aludhatsz
Azért mert már a saját utamat járom
Néhanapján biztosan felvezetődik a hajnal az éjszakai égből
Összetört szívem, összeáll a meleg mellkasomban
Ez így van rendben
Már tudok menni, és a messzemenő hangok behatolnak a sötétségbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése